Liszt és Chopin: a romantika e két kiemelkedő művészi személyiségének összekapcsolása egyáltalán nem nevezhető önkényesnek. Bár egyéniségük igen eltérő volt, számos fontos kapcsolódási pontot találhatunk közöttük mind életrajzi téren, mind zenei vonatkozásban.

Chopin zenéjét hallgatva olyan érzésünk támad, hogy a legmagasabb rendű szépséggel találkozunk – nem hasonlít semmi máshoz. Ez a szépség a kompozíció legkülönbözőbb elemeiben mutatkozik meg. Chopin zenéje természetesen olyan szép dallamok együttese, amilyeneket senki más nem csalt elő a zongorából. A melódia egyik legnagyobb mestere, és ő a harmónia egyik legérzékenyebb mestere is. Ő vezette be elsőként a sajátos színezetével ható, gazdagon kibontott harmónianyelvet. Aligha hagyhatjuk szó nélkül a műveiben megszólaló egyéni zongorahangzást, az aprólékosan kidolgozott ornamentikát, az újszerű virtuóz technika csillogását. Végül – e zene rendkívül erős érzelmi hatását, hiszen az érzelmek megjelenítése lényeges elem Chopin művészetében.